Szőlő Lisztharmat (Erysiphe necator) - Biológiai Védekezés, tünetek és fejlesztés

A Szőlő Lisztharmat (Erysiphe necator) széles körben elterjedt gombabetegség, amely világszerte komoly veszélyt jelent a kereskedelmi célú szőlőtermesztésre.A kórokozó (más néven Uncinula necator) a szőlő minden zöld szövetét megfertőzi, beleértve a leveleket, a hajtásokat, a virágokat és a szőlőfürtöket, terméskiesést, a gyümölcsminőség romlását és a fürtrothadás fokozott kockázatát okozva. A lisztharmat meleg és párás körülmények között fejlődik, azonban a legtöbb más szőlőkórokozótól eltérően nem igényel szabad vizet (például esőt vagy harmatot) a fertőzéshez, így az egész növekedési időszak alatt tartósan fenyeget. A korai felismerés és a megelőző, integrált kezelés kulcsfontosságú a hatékony védekezési stratégiákhoz.

Grapevine powdery mildew Uncinula necator

Könnyen használható
Minimális ellenállás
Nincsenek vegyszermaradványok
Nincs betakarítás előtti várakozási idő

Ismerje meg jobban:

Jelek és károsodás tünetei
Menedzsment
Életciklus

A Szőlő Lisztharmat jelei és károsodási tünetei

A Szőlő Lisztharmat tünetei a fenológiai növekedési stádiumtól és a fertőzés súlyosságától függően változnak. A korai tünetek klorotikus (halványzöldtől a sárgáig terjedő) foltok formájában jelentkeznek, amelyek gyorsan a jellegzetes fehér vagy szürke poros micéliummá alakulnak.

A fertőzés erősödésével a fertőzött levelek fotoszintetikus kapacitása jelentősen csökken, míg a hajtások és a virágok növekedése elmarad, és a gyümölcskötődés gyenge. A bogyók fejlődése során a kórokozó megtelepszik az epidermiszben, ami a héj rugalmasságának csökkenéséhez vezet. Ez gyakran vezet a bogyók repedéséhez, ami súlyosan rontja a gyümölcs minőségét, és elsődleges belépési pontként szolgál a másodlagos fertőzések, például a Botrytis fürtrothadás számára.

A levél tünetei

Halványzöld vagy sárgás foltok a levél felső felületén
fehér vagy szürke, porszerű gombásodás kialakulása
A levelek alján is megjelenhet porszerű bevonat.
A fertőzés előrehaladtával a levelek görbülése, torzulása és törékenysége.
Csökkent fotoszintetikus aktivitás és a szőlő gyengébb életereje.

Hajtás- és indatünetek

Fehér, porszerű foltok a fiatal hajtásokon és indákon.
Csökkentett hajtásnyúlás és gyenge lignifikáció
Fokozott érzékenység a mechanikai sérülésekre és stresszre.
Gyenge hajtásnövekedés, amely hatással van a lombkorona szerkezetére és a termés megtámasztására.

Virág- és fürttünetek

A virágok és a fiatal fürtök virágzás alatti fertőzése.
Gyenge gyümölcskötődés és fokozott virághullás
Egyenetlen és rendellenes fürtfejlődés
A fürtök poros bevonata laza, torz fürtök kialakulását eredményezi.
Csökkent terméspotenciál

Bogyós gyümölcsök tünetei

Nagyfokú fogékonyság a gyümölcskötődéstől a verisonáig
Fehér vagy szürke poros gombásodás a bogyókon
Gátolt bogyóterjedés és rendellenes fejlődés
A bogyóhéj repedezése a gyümölcs növekedése során
A másodlagos fertőzések, például a Botrytis fokozott kockázata.
Csökken a szőlő minősége, a cukorfelhalmozódás, az aroma és a piacképesség.

A Szőlő Lisztharmat életciklusa

A Szőlő Lisztharmat (Erysiphe necator) életciklusa szorosan szinkronban van a szőlő növekedési szakaszaival és a környezeti kondíciókkal. A betegség életciklusának megértése alapvető fontosságú a hatékony, megelőző betegségkezelési stratégiák végrehajtásához a kereskedelmi szőlőültetvényekben.

A kórokozó két elsődleges mechanizmuson keresztül telel át: a fertőzött rügyekben nyugvó micéliumként, vagy a kéregrepedésekben és a növényi törmelékben található chasmotheciumok (ivaros termőtestek) formájában. Tavasszal a kedvező hőmérsékletű és nedvességtartalmú időszakokban a chasmotheciumok aszkospórákat bocsátanak ki, amelyek a fogékony fiatal szöveteken (levelek, hajtások és virágzat) elsődleges fertőzést indítanak el. Egyes régiókban a fertőzött rügyek "zászlós hajtásokat" hozhatnak létre, amelyek a fertőzés korai forrásaként szolgálnak.

Miután megtelepedett, a gomba átmegy aszexuális fázisba, és nagy mennyiségű konídiumot termel. Ezek a spórák kiválóan alkalmazkodtak a légi terjedéshez, és a szél és a légköri turbulencia révén terjednek szét a szőlőültetvényben.

Ezek a másodlagos fertőzések a növekedési időszak során többször is előfordulhatnak, ami a betegségnyomás exponenciális növekedéséhez vezet a virágzás és a korai bogyófejlődés között. A szezon végeztével a gomba chasmotheciákat képez, hogy biztosítsa a téli túlélését. A policiklusos jelleg miatt a megelőző intézkedések és a szezon eleji kezelés kritikus fontosságúak a kör megtöréséhez, mielőtt a kórokozó elérné a nagy szaporodási kapacitást.