Mik azok a lisztbogarak és pikkelyesek?
A hártyásbogarak (Pseudococcidae család), a puha pikkelyesek (Coccidae család) és a páncélos pikkelyesek (Diaspididae család) három fontos családot alkotnak a Coccoidea szupercsaládon belül. Ez a szupercsalád a Hemiptera (valódi poloskák) rendjébe tartozik. A Coccoidea első látásra alig felismerhető rovarok. A nőstények szárnyatlanok és mozdulatlanok, és kemény pikkelyekkel (páncélpikkelyek és lágy pikkelyek) vagy viaszos fonalakkal (lisztbogarak) borítottak. A lisztbogarak és a puha pikkelyek a növények nedvét szívják, és többnyire gazdanövényspecifikusak. A növényi nedv szívásával okozott károk mellett a lisztbogarak és a puha pikkelyek mézharmatot is termelnek (amelyen penészgombák fejlődnek), ami jelentős kárt okoz a dísz- és gyümölcskultúrákban, és értékvesztést okoz. A páncélos pikkelyesek nem termelnek mézharmatot. E rovarok rejtőzködő életmódja és védőburkolata miatt nagyon jól védettek a természetes ellenségekkel és a szintetikus növényvédő szerekkel szemben is.
A lisztbogarak és a pikkelyesek életciklusa
Poloska- és pikkelykár
Bár a legtöbb lisztbogárfaj a növény légi részeivel táplálkozik, egyes fajok a gyökerekből nyerik táplálékukat, míg mások epeképzők. Néhány faj káros vírusokat is terjeszthet. A lisztbogarak különböző módon károsítják a növényt:
- A nimfák és a nőstények a növény nedvét szívják ki, ami a növekedést hátráltatja, és a levelek deformálódását és/vagy sárgulását okozza, amit néha lombhullás követ. Az általános hatás csökkenti a fotoszintézist és ezáltal a terméshozamot. A virágok és gyümölcsök gyakran lehullanak;
- a növényi nedv fehérjében szegény és cukorban gazdag. A megfelelő fehérjebevitel érdekében a lisztbogaraknak nagy mennyiségű nedvet kell elfogyasztaniuk, a felesleges cukortól pedig mézharmat formájában kell megszabadulniuk. Jellemző, hogy a mézharmaton gyakran sötét korompenészgombák(Cladosporium spp.) fejlődnek, amelyek a lisztbogarak fehér, viaszos váladékával együtt csökkentik az érintett növények díszítőértékét. A gyümölcsök és a virágok is elszennyeződnek, így eladásra alkalmatlanná válnak, és a levelek fotoszintézisének csökkenő szintje szintén csökkenti a virág- és gyümölcstermést;
- a dísznövények esetében a lisztbogarak puszta jelenléte is elegendő ahhoz, hogy a termék eladásra alkalmatlanná váljon. Így már egy nagyon kis populáció is jelentős értékvesztést okozhat.
A lágypikkelyek főként a leveleken és a gallyakon táplálkoznak, a lombozat elszíneződését, elmaradását, szélsőséges esetben pedig végső soron lombtalanítást okoznak. A kárt azonban elsősorban a nagy mennyiségű mézharmat okozza, a rajta fejlődő korompenész miatt. A hangyákat is vonzza a mézharmat. Valójában a mézharmat és a benne lévő korompenész általában az első jele az ilyen típusú kártevő jelenlétének. A dísznövények közül a páfrányok különösen érzékenyek a lágypikkelyekre, csakúgy, mint az oleanderek és az orchideák.
A páncélos pikkelyesek, a lisztkártevőkkel és a puha pikkelyesekkel ellentétben, nem termelnek mézharmatot. Táplálékuk a hámsejtek tartalmának szívásával történik, amelyekbe mérgező anyagokat fecskendeznek, amelyek sárga, vörös vagy barna foltokat okoznak a leveleken és a terméseken. Ez végül elpusztíthatja a levelet.
Poloska- és pikkelykár
