Hemiptera

Levéltetvek

Mik azok a levéltetvek?

A levéltetvek az Aphidoidea szupercsaládba tartozó apró, lágy testű rovarok. A levéltetveknek több mint 4000 faját írták le, és a világ számos élőhelyén megtalálhatók. A levéltetvek egyetlen, igen nagy rovarcsoportot alkotnak: a levéltetvek (Aphidoidea) főcsaládját, amely a levéltetvek (Hemiptera) rendjébe tartozik. Az itt tárgyalt levéltetvek mind az Aphididae családba tartoznak, amely család számos, a kultúrnövényekben kárt okozó fajt tartalmaz.

A levéltetvek a növények nedvével táplálkoznak szúró-szívó szájszervükkel. A növényekben kárt okoznak a növekedés elmaradásával, a levelek göndörödésével és a növényi vírusok átvitelével. Egyes levéltetűfajok arról is ismertek, hogy mézharmatot, ragacsos, cukros anyagot választanak ki, amely vonzhat más rovarokat, és elősegítheti a korompenész növekedését.

Play

A levéltetvek életciklusa

A levéltetvek életciklusa összetett, a körülményektől függően ugyanazon faj kifejlett egyedeinek szárnyas és szárnyatlan formái is fejlődnek. A szárnyatlan kifejlett levéltetveket apterousnak, a szárnyas kifejlett egyedeket pedig alate-nak nevezzük. Az alate levéltetveknek két szárnypárjuk van, amelyek közül az egyik sokkal nagyobb, mint a másik.

A szezon nagy részében a levéltetűpopuláció élősködő nőstényekből áll. Mivel a szaporodás aszexuális, egyetlen nőstény utóda genetikailag azonos az anyával. Más szóval, ezek klónok. Mivel nincs genetikai rekombináció, a különböző tulajdonságok, mint például a színformák vagy a növényvédő szerekkel szembeni ellenálló képesség, változatlanok és válogatatlanok maradnak. A fiatal levéltetvek fejlett nimfaként születnek, és azonnal növényi nedvekkel kezdenek táplálkozni. Gyorsan nőnek, és négyszer vedlenek, mielőtt kifejletté válnak, és az egyes vedlések során levedlett fehér hámsejtek elárulják jelenlétüket a növényben.

Kétféle levéltetűfaj létezik: olyanok, amelyek télen más gazdanövényre váltanak, és olyanok, amelyek nem váltanak. A gazdanövények között váltakozó fajok aszexuálisan szaporodnak a nyári gazdanövényükön, ősszel átvándorolnak a téli gazdanövényükre, ahol ivarosan szaporodnak és tojásokat raknak, amelyek telelnek át. A nyári gazdanövények lágyszárúak vagy fásszárúak, míg a téli gazdanövények kemény, fás évelők. Azok a levéltetvek, amelyek nem váltogatják gazdanövényeiket, ősszel szintén párosodnak, és tojásokat raknak, amelyek át is telelnek. Ha a párosodás és a peték lerakása megtörténik, az életciklust holociklusosnak (teljes) nevezik. Az üvegházakban azonban előfordulhat, hogy a gazdanövény és a tojásrakás nem váltakozik. Ebben az esetben a szaporodás a tél folyamán parthenogenezissel folytatódik, az életképes, megtermékenyítetlen nőstények továbbra is új nősténynemzedékeket hoznak létre. Ez az úgynevezett anholociklikus (nem teljes) életciklus. Néhány üvegházi kultúrában azonban, ahol a téli hőmérséklet nagyon alacsony (pl. szamóca), megfigyelték a levéltetvek petéit.

A levéltetvek felismerése

A levéltetvek a következő jellemzők alapján azonosíthatók:

  • Méret és alak: A levéltetvek kisméretű, lágy testű rovarok, amelyek hossza általában 6 mm-nél kisebb. Testük körte alakú, hosszú csápokkal és két csőszerű szerkezettel, úgynevezett gumócskákkal a hátsó végén.
  • Szín : A levéltetvek a fajtól és a fejlődési stádiumuktól függően különböző színűek lehetnek, többek között zöld, sárga, fekete, barna, rózsaszín vagy vörös. Egyes fajok testén megkülönböztető jegyek vagy csíkok lehetnek.
  • Mozgás: A levéltetvek lassan mozognak, és a levelek alján csoportosulnak, ahol növényi nedvvel táplálkoznak. A szárakon, rügyeken, virágokon és gyümölcsökön is megtalálhatók.
  • Károkozás: A levéltetvek a növényi szövetek átszúrásával és a nedv kiszívásával kárt okozhatnak a levelekben, szárakban és virágokban. Ez a növekedés elmaradását, a levelek görbülését vagy torzulását, sárgulását vagy elszíneződését eredményezheti. Emellett mézharmatnak nevezett cukros anyagot is üríthetnek, amely más rovarokat vonzhat, és fekete korompenész kialakulásához vezethet.

Levéltetű fajok

Néhány gyakori levéltetűfaj:

  • Zöld őszibarack levéltetű(Myzus persicae): Ez az egyik leggyakoribb és legelterjedtebb levéltetűfaj, amely a gazdanövények széles skáláján táplálkozik, beleértve az őszibarackot, a burgonyát és a dohányt. A zöld őszibarack levéltetű több mint 100 növényi vírust képes átvinni, így számos növénykultúra jelentős kártevője.
  • Gyapot levéltetű(Aphis gossypii): Ez a faj meleg és nedves régiókban található meg, és rendkívül polifág levéltetű. Több mint 700 növényfajon, többek között a gyapot, a citrusfélék, a kávé, az uborka, a dinnye, a paprika, a krizantém és számos más növényfajon megtalálható.
  • Fekete bab levéltetű(Aphis fabae): Ez a faj a világ egész mérsékelt égövi régióiban megtalálható, és a bab és más hüvelyesek jelentős kártevője. A fekete bab levéltetű a növényi nedvekkel táplálkozva és a növényi vírusok átvitelével jelentős károkat okozhat a növényekben.
  • Gyapjas alma levéltetű(Eriosoma lanigerum): Ez a faj alma- és más gyümölcsfákon fordul elő, és fehér, gyapjas megjelenéséről ismert. A gyapjas alma levéltetű a növényi nedvekkel táplálkozva és növényi vírusokat továbbítva kárt okozhat a gyümölcsfákon.

Hogyan lehet megelőzni a levéltetveket

A levéltetűfertőzés megelőzése érdekében számos megelőző intézkedést tehet:

Jó növényhigiénia gyakorlása

Tartsa a termőterületet tisztán és gyomoktól, törmelékektől és növényi maradványoktól mentesen, amelyek otthont adhatnak a levéltetveknek. Rendszeresen távolítsa el és ártalmatlanítsa a fertőzött növényi anyagokat.

Rendszeresen ellenőrizze a növényeket

Ellenőrizze a növényeket a levéltetvek korai jelei, például a göndör levelek, a torz növekedés vagy maguk a rovarok jelenléte szempontjából. A korai felismerés lehetővé teszi a gyors fellépést a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében. A ragadós csapdákat stratégiailag elhelyezheti a termőterületen, hogy a repülő levéltetveket elfogja, és jelezze a populációjuk szintjét.

E megelőző intézkedések végrehajtásával jelentősen csökkentheti a levéltetűfertőzés kockázatát, és egészségesebb termést tarthat fenn.

Play

Levéltetű elleni védekezés videók

Nézze meg a videót, vagy látogasson el Youtube-csatornánkra, és nézze meg levéltetű elleni termékeinket működés közben.

A levéltetvek biológiai védekezése

A levéltetvek jelentős károkat okozhatnak a terményekben, és a biológiai védekezés hatékony és fenntartható módszer a populációik kezelésére. A levéltetvek ellen olyan hasznos rovarok, mint a parazita darazsak, katicabogarak és csipkeszárnyasok is bevethetők.

Parazita darazsak

A parazita darazsak a levéltetvek nimfáiba rakják petéiket, amelyek végül elpusztítják a gazdaszervezetet. Az Aphidius colemani (Aphipar), Aphidius matricariae (Aphipar-M), Aphidius ervi (Ervipar), Praon volucre, Ephedrus cerasicola (Aphiscout) és Aphelinus abdominalis (Aphilin) parazita darazsak meglehetősen gazdaspecifikusak, és különösen az Aphidius fajok alkalmasak a korai fertőzéskor történő kibocsátásra.

Természetes ellenségek

A természetes ellenségek, mint például az Aphidoletes aphidimyza (Aphidend), az Adalia bipunctata (Aphidalia) katicabogár és a Chrysoperla carnea (Chrysopa, Chrysopa-E) csipkeszárnyas, alkalmasabbak a sűrű levéltetű-kolóniák ellenőrzésére. Kevésbé specializálódtak, és gyakran rövid idő alatt nagy mennyiségű levéltetvet tudnak eltakarítani.

Entomopatogén gombák

Ezenkívül az entomopatogén gombák, mint például a Lecanicillium muscarium (Mycotal) megfertőzhetik és leküzdhetik a levéltetveket.

A legjobb kártevőirtás általában a különböző természetes ellenségek kombinációjával érhető el, a helyzethez igazodva.

Segítségre van szüksége?